Vidám eklektika

Ildi és Robi családi háza ősszel készült el egy év közös munka eredményeként. Én akkor csatlakoztam a projekthez, amikor már kiválasztották a szobák, illetve a nappali padlóján kívül az összes burkolatot, vagyis a járólapokat, illetve csempéket a vizes helységekben és a konyhában.

A meglévő színek és formák kapcsán elindult a közös tervezés. Hamar kiderült számomra, hogy nehezen lehetne egyféle stílusként értelmezni otthonukat. Sok olyan személyes kiegészítővel, illetve elképzeléssel rendelkeztek, amelyeket vétek lett volna kihagyni, csak azért, hogy stílustiszta képet kapjunk. Gondolok itt például a két eredeti iráni szőnyegre, melyek a nappalit és a hálót díszítik.

A feladat tehát az volt, hogy sokrétű ízlésükből egy közös nevezőt építsünk. Az eredmény láttán nincs kétség, a készített ónémet konyhaasztal mellett könnyedén megfér a retró élelmiszeripari plakát, a New Yorkból hozott fekete-fehér New York kép és még a vidéki stílusú kályha is.

Egy ház építése mindig nagyon nehéz feladat, az alapokról létrehozni egy otthont megterhelő a tulajdonosok számára. Fontos feladata a lakberendezőnek, hogy mindezeket felismerve a megfelelő időben pihenőt fújjon. Tavasszal, amikor Ildiék beköltöztek, és funkcionálisan kész volt a ház, éreztem nagyon elfáradtak, és nem szabad őket siettetnem. A drapériák, a képek, a különböző kiegészítők kiválasztása, beszerzése legalább akkora munka, mint maga a színek, burkolatok, bútorzat kiválasztása. Azt gondolom, hogy egy lakást használni kell, élni kell benne, hogy a tulajdonos meg tudja fogalmazni a megfelelő intuícióit. Így, a pár hónapos pihenő után újult erővel indultunk a végjátéknak, aminek az eredményeként egy vidám, hangulatos, színes eklektika született.

Szeretjük a házunkat kívül-belül. Belül igazán. Olyan, mint mi vagyunk. Kata segítségével vált igazi otthonunkká.
Szerettük volna, ha sokáig jól érezzük magunkat benne, hiába változik közben a divat.
Tudtuk, hogy nagyjából milyen színeket szeretnénk, milyen hangulatokat, melyik bútor jön velünk az előző lakásból, de a szürke falakba nehéz volt belelátni a végeredményt Féltünk, hogyan fog összeállni egésszé.
Katával közel egy évig dolgoztunk együtt, kezdve a falszínekkel, a burkolatokkal, majd a lámpatestek, bútorok, függönyök lázas keresésével folytattuk, végül a finomítás következett: képek, szőnyegek, kiegészítők.
Kata kedves határozottsággal állt ki olyan dolgok mellett, amelyekért utólag hálásak vagyunk (fürdőszobánk hármas díszítőcsíkjáért, a hálószoba csillárért). Többször segített Robit meggyőzni egy-egy meredekebbnek tűnő ötletről; így lett azóta a házigazda büszkesége a készítetett ónémet étkezőasztal. Hihetetlen érzékkel talált rá színben tökéletesen harmonizáló kiegészítőkre: az előszoba szőnyegre vagy a hálószoba nagypárnákra, ami mellett mi laikusok simán elsétáltunk.
Sokat segített összeszedettsége (e-mailben összefoglalta a következő lépéseket), lelkesedése és tájékozottsága (pl. mit hol lehet keresni a neten, a városban, stb). A legjobb az volt, hogy úgy kísért minket végig ezen a folyamaton, hogy ki is mozdított a megszokott választásainkból, de aztán – mivel ráérzett az igényeinkre és stílusunkra – végül megszerettük, és ma már Magunkénak érezzük.”
Köszi Kata!
Ildi és Robi, Kispestről